Poems

Elengedés (2026.08)

Ezen a nyáron annyi minden történt,

Megírhatnék belőle egy regényt.

Volt, ami meglepett, volt, ami sokkolt,

Volt, hogy az agyam teljesen leblokkolt.

Egy laza „close” itt már nem segíthet,

Csak a „reboot” mentheti a rendszert.

Voltak eszméletlen pillanatok az elején,
Elröppent a nyolc hét, akár a szél.
Felnőtt a gyerek, de nem is kicsit,
Csodaélmény volt nézni a „picit”.
Nem is akartam, hogy vége legyen,
Mégis így lett, de értek mindent.

A másik meg teljesen önállóan elvan.
Hol van az a kiscsaj, aki mindig itt van?
Nehéz rávennem arra, ami szép,
Vagy inkább arra, amit én szeretnék…
Milyen az, mikor hagyni kell őt,
Miközben félted nagyon – önzőn?

Jönnek a gondolatok: mi lesz ezután?
Klímagondok, világvége talán?
De mikor? Csak legyenek ők boldogok!
A véges emberi létet felfogni nagy dolog.
Mondhatni lehetetlen, de így van jól:
Megbékélni vele, talán minden erről szól.

--------------------

És új év kezdődik... (2025. dec 28)

Hiába próbálom lassítani

az idő nagy kerekét,

Keresem a pontot a múltban,

ami egy nehezék.

Ehhez lehetne kötni,

mióta szalad el minden,

Folyik el ujjaim közt a múlt,

de legfőképp a jelen.

A rohanás dacára 2025

egy csodás év volt.

A sok szaladás mellett,

bőven volt fénypont.

Sok meló, Portugália, futás,

majd érettségi.

Amerika aztán tarolt nyáron,

nehéz is felidézni.

Ősztől utazás és új szokás,

a mindennapi torna,

Ez nagyon motiváló,

hiányozna ha nem volna.

Szép karácsonyi pillanatok,

volt sok megható.

Lehet ebbe kapaszkodni,

így jó év várható.

Pár nap még hátra van

és egy újév indul.

Üres lappal lehet kezdeni,

így minden letisztul.

------------------------------

Tavasz a tetőn (2024)

Már nyílnak a Fundin az első virágok,

Már gyűlünk a tetőn kora este.

A tavasz szele sokszor még rideg,

És este szinte mindig csíp a hideg.

Rohannak a kutyák le a völgybe, majd fel,

Szeretnénk őket magunk mellett tudni.

Ők viszont a szabadságot kérik,

De hiába, a gazdi szavát is értik.

Készül a húsvét, lassan jön a meleg,

Kalács, sonka a téma a hegyen.

Mély barátságok szövődnek e helyen,

És azt hiszem ezt csak nektek köszönhetem.

-------------------------

Advent előtt (2024)

Jön a karácsony, jön az újév,

a körforgásban benne vagyunk mind.

Akarunk-e kikerülni vagy csak aludni mint a medve barlangjában, csendben, mozdulatlan, ketten.

Várni a meleget, a jót, a vidám virágtakarót.

Fejemben jár a vers egyre többet:

„Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?”

S míg a válasz „lehet”,

addig hiszem, hogy mehet

tovább a holnap

és utána a holnapután.

Míg vannak terveid,

addig van lét csupán.

--------------------------

Karácsonyra (2024)

Mi az, mit az évek után adhatok?

Csakis a szeretet, s tiszta szavakat hozok.

Hogy ez mit jelent a mindennapok során?

Te ezt tudod, ezért sem adnálak talán...

És még miért, mi lehet az ok?

Te vagy rá a válasz, te vagy az ok.

Szeretek melletted lenni, ez az igazság,

Kitartva melletted, bú és baj után.

Helyére kerül minden, ha veled vagyok,

Helyükre kerülnek a pillanatok.

Ami minket összeköt, az együtt élt idő,

Másnak közhely, nekem ez a legszebb jövő.

Kívánni is szokat ilyenkor, ez a szokás,

Ha szép és kedves, maradjon hát tovább.

Ölellek és kívánom magunknak a jót,

Közös boldog perceket és szép ünnepi szót.

-—--------

Szilveszterre (2024)

Mikor lassan minden közhely

valósággá válik körülötted.

Mikor az évek számolatlanul

kezdenek elmenni melletted.

Akkor arra gondolsz, mi jelent

egy újabb év köszöntés?

S úgy érzed, nem számít már

lesz-e idén jövés-menés.

Mégis vannak fontos dolgok,

olyanok, amik fényes pontok.

Csak ezekre koncentráljunk,

többi feketét tartsuk hátul.

Kiket szeretek, ők adnak mindent,

ha nem is mindig tudják ezt,

akkor se bántom őket sosem.

Boldogabb évet nekik velem!

-----

Futni kell (2025)

Jött egy új sugallat – futni kell!

Hogyan, s miért? Kit érdekel!

Mindig meglepődöm magamon,

de ez jó – mert nem hagyom,

hogy az évek értelmüket veszítsék,

s úgy suhanjanak, mint a fecskék.

Nem tudom sokszor az okát,

csak találgatom: mi is van odaát?

Ott bent a hajtóerő miből fakad?

De mikor sikerül – az nagy kaland!

Olyan, ami hajt tovább s tovább,

nem hagy nyugodni a világ.

Fussatok hát ti is! Nahát...

--------------

Ezen a napon (2025)

8 éve pontosan ezen a napon

nem is sejtettük egy piros padon,

hova, meddig megyünk együtt tovább,

lesz-e közös holnap vagy csak talán.

Elmeséltem, mi is a gólya,

tud-e repülni már a fióka,

persze igen, voltak kacsák is

sokat vicceltél, ez picit hiányzik.

Az hiszem, jó hogy nem tudjuk a jövőt.

Elvesztenénk egymást, ismerve az időt,

mit nekünk szánt a sors,

a MA van csak, és pont.

Sokat gondolkodom, baj talán,

lehet azt jelzi: túl vagyok a javán?

Nem akarok rossz gondolatokat,

ha összebújunk, az mindig sokat ad.

Szeretném mégis meglátni a jövőt!

Hol a Nap adja minden nap az erőt.

Nagyon szeretnék sok szép pillanatot,

megtartva magunkban a legelső napot.

---------------------